Szentkuti-Kiss Katalin: Agrammatikus mondatmegértési mintázat a magyarban

Szemantikailag megfordítható, egyszerű, neutrális, tárgyas mondatok értelmezését vizsgáltuk két diszkrét afázia osztályban, (a) agrammatikus Broca és (b) Wernicke kategóriában, amelyek elkülönülő - anterior és posterior- agyi rendszerek károsodásán alapulnak. A megértést a tárgyas mondatok 3 szerkezeti változatánál teszteltük: a (i) topik-predikátum szerkezetű SVO, OVS, (ii) többszörös topikot tartalmazó SOV, OSV, valamint (iii) topik nélküli VSO, VOS mondatoknál.

       A megértési teljesítmények a két afázia csoportban eltérőek, habár az összteljesítmény mindkét kategóriában szignifikánsan alacsonyabb a neurológiailag intakt kontroll csoporténál. Az agrammatikus csoport mondatértelmezésében szisztematikus “nyelvtani hatások”, a szintaktikai szerkezet és az ige lexikai szerkezetének hatása mutatható ki: a (I) topik-predikátum szerkezet hatása és (II) a thematikus hierarchia hatása. (I) Az SVO és OVS mondatok értelmezése lényegesen jobb, mint a topik nélküli és a több topikot tartalmazó szerkezeteké, utóbbi két szerkezet esetén, a megértési teljesítmények között nincs szignifikáns különbség. (II) Az SVO-VSO-SOV mondatoknál, amelyekben a szintaktikai argumentumok/vonzatok (alany, tárgy) felszíni szerkezeti sorrendje párhuzamos az ige lexikai szerkezetében kódolt szemantikai argumentumok sorrendjével, a mondatértelmezés lényegesen jobb, mint az OVS-VOS-OSV szórendeknél. A Wernicke afáziás csoport megértési teljesítményében a fenti hatások egyike sem mutatható ki.

       Az agrammatikus csoporton belüli egyéni teljesítmények elemzése szerint, az agrammatikus mondatmegértési mintázat fokozatokkal jellemezhető, folytatólagos jellegű.

Megértési szint 1. A ’topik-predikátum szerkezet’ és a ’thematikus-hierarchia’ hatás együttesen érvényesül. Az SVO, OVS mondatok értelmezése jó, ugyanakkor a többszörös topik és a topik nélküli mondatoknál a teljesítmény disszociálódik: jó a megértés az SOV, VSO mondatoknál, de véletlen-szintű az OSV, VOS mondatoknál, vagyis a megértési nehézség (“találgatás” a fogalmi szerepek kijelölésében) akkor jelenik meg, ha a vonzatok felszíni sorrendje a szemantikai argumentumok lexikai sorrendjének “fordítottja”.

Megértési szint 2. Csak a ’thematikus-hierarchia hatás’ érvényesül, és csak a topik-predikátum, valamint a topik nélküli szerkezeteknél: a megértési teljesítmény szétválik, az SVO, VSO mondatoknál jó, az OVS, VOS mondatoknál véletlen-szintű. A többszörös topik szerkezeteknél véletlen-szintű a megértés az SOV és az OSV mondatoknál is.

Megértési szint 3. Nincsenek szerkezeti hatások, a megértés véletlenszintű minden szórendi változatnál.

       A fent vázolt megértési mintázat nem illeszthető olyan értelmezési keretbe, amely “extralingvisztikai” kognitív stratégiák alkalmazásából (pl. “a lineárisan első főneves kifejezést vedd ágensnek”) vezeti le a mondatmegértést, pl. Bever stratégia-központú felfogása. Nem értelmezhetők az adatok a megértési deficit “mozgatásalapú” magyarázatainak segítségével sem, pl. a nyomtörlődés hipotézissel (Grodzinsky, 1986, 2000), és a kapacitáselméletek olyan változataival sem, amelyek a szintaktikai komplexitással magyarázzák az agrammatikus mondatmegértést. Az adatok értelmezésében az agrammatikus mondatfeldolgozás idői elméletét (Kolk, 1995) és a minimalista elméletet (Chomsky, 1995) tekintettük kiindulásnak.