„Persze az igék és a melléknevek közt végezzük a legnagyobb irtást,
de a főnevek százait is teljes joggal kiirthatjuk. S nemcsak a rokon
értelműeket, hanem az ellentétes értelműeket is. Mert ugyan miféle
létjogosultsága van egy olyan szónak, amelyik pusztán csak egy másik
szónak az ellentéte? Vegyük például a »jó« szót. Ha egyszer van egy
olyan szavunk, mint a »jó«, ugyan mi szükség olyan szóra is, hogy
»rossz«? A »nemjó« éppen olyan megfelelő… Ha pedig a »jó« nyomatékosabb
kifejezésére van szükség, mi értelme annak, hogy egész csomó olyan,
teljesen haszontalan szót használjunk, mint például a »kitűnő«, a
»ragyogó« meg a többi hasonló? Ezeknek a jelentését tökéletesen fedi a
»pluszjó«, vagy a »duplapluszjó«, ha még fokozottabb értelmére van
szükségünk… A végén a jóság és a rosszaság egész fogalomkörét ki fogja
fejezni hat szó – azazhogy igazában egyetlenegy szó.”