Nyelvtudományi Intézet > Szakcsoport > Kurzusok > Bevezető kurzusok
A szakcsoport bevezető kurzusai
A formális szemantika logikai alapjai
Fonológia I-II
A kurzus a kurrens fonológiaelméleteket tárgyalja és azok alkalmazásában is jártasságot kínál a hallgatóknak az előírt tankönyv és kötelező olvasmányok (cikkek) alapján. Követelmények: rendszeres aktív részvétel az órákon, házi feladatok és félévenként egy házi dolgozat.
Témakörök:
1. A klasszikus generatív fonológia (The Sound Pattern of English) bírálata: a fonológiai ) ábrázolások szerkezete, természetesség a fonológiában.
2. Autoszegmentális fonológia: többtengelyes ábrázolások, a Kötelező" Kontúrelv (OCP); szegmentális folyamatok az autoszegmentális fonológiában: magánhangzó- harmónia, antigemináció és az OCP
3. Lexikális fonológia: a szigorú ciklus elve, a ciklikus/nemciklikus és a lexikális/posztlexikális szabályok problémája; lexikális szintek és szabályrendezés
4. A szótag: fonotaktika, szonoritás, szabály-alapú és templátum-alapú szótagolás; szótagszerkezet: lapos vagy hierarchikus, a moraelmélet, a pótlónyúlás; prozodikus engedélyezés
5. Fonológiai jegyek: jegygeometriák, kétértékű és egyértékű jegyek
6. Metrikus fonológia: hangsúly, fák és/vagy rácsok, prozodikus összetevők
7. Optimalitáselmélet
Irodalom:
Michael Kenstowicz: Phonology in Generative Grammar. Oxford, 1994, Blackwell.
Ajánlott irodalom:
Jacques Durand - Siptár Péter: Bevezetés a fonológiába. Budapest, 1997, Osiris Kiadó. John A. Goldsmith (ed.): The Handbook of Phonological Theory. Oxford, 1995, Blackweil.
René Kager: Optimality Theory. Cambridge, 1999, Cambridge University Press.
A tantárgy általános célja a fonológiaelmélet mai kérdéseinek tárgyalása a magyar nyelv fonológiai jellegzetességeinek és azok lehetséges elemzéseinek számbavételével. Specifikus célkitűzése a magyar fonológia nyolcvanas-kilencvenes évekbeli irodalmának foglalatát alkotó kötet (lásd alább) anyagának lehetőleg teljes körű megismertetése. A tantárgy felvételének előfeltétele kollokvium a Fonológia 1. c. tárgyból.
Témakörök:
1. A magánhangzók. Hosszúsági alternáció: NyMNy, TMR; magánhangzó- harmónia: lineáris és autoszegmentális, alulszabottságos és egyértékű jegyes, kormányzásos és optimalitásos elemzések: epentézis/elízió: kötőhangzók és ingatag tőmagánhangzók; felszíni jelenségek: diftongus és hiátus, pótlónyúlás, időtartam-ingadozás.
2. A mássalhangzók. Degemináció; zöngésségi hasonulás; palatalizáció; szibilánsszabályok; gyorsbeszédszabályok: törlések, hasonulások és redukciós folyamatok.
3. A szótag. Fonotaktika és szótagszerkezet; kezdet és rím, mag és zárlat; szótagelő és szótagutó; szótagolási szabályok és szótagfűzési feltételek; a prozodikus hierarchia magasabb egységei: ütem, szó, frázis, stb.
4. A hangsúly. A hangsúly fokozatai; spontán és felülkerekedő hangsúlyminták; lapos és irtóhangsúly; szintaktikai és hangsúlyszerkezetek összefüggése.
5. A hanglejtés. Prozodémák: dallam-, hangsúly-, szünet- és gátprozodémák; a beszéddallamok autoszegmentális elemzése; dallamhordozó tömbök: iker- és váltótömbök.
Vizsgakövetelmények:
A félév során legalább egy kiselőadás tartása; a félév végén kollokvium az alább megadott kötelező olvasmány és az előadások anyaga alapján.
Irodalom:
Kötelező irodalom:
Kiefer Ferenc szerk.: Strukturális magyar nyelvtan 2. Fonológia. Budapest, 1994/2001, Akadémiai Kiadó.
Ajánlott irodalom:
Jacques Durand - Siptár Péter: Bevezetés a fonológiába. Budapest, 1997, Osiris Kiadó.
Iggy Roca - Wym Johnson: A Course in Phonology. Oxford, 1999, Blackwell.
Michael Kenstowicz: Phonology in Generative Grammar. Oxford, 1994, Blackwell.
John A. Goldsmith (ed.): The Handbook of Phonological Theory. Oxford, 1995, Blackwell.
Siptár Péter - Törkenczy Miklós: The Phonology of Hungarian. Oxford, 2000, OUP.
Edmund Gussmann: Phonology: Analysis and Theory. Cambridge, 2002, CUP
A kurzus célja a korszerű szintaxiselméletek alapjainakmegismertetése a hallgatósággal, a mondattani kutatás alapvető módszereinek készségszintű elsajátíttatása, a generatív nyelvelmélet és nyelvtanelmélet kereteiben felvázolt szintaxis komponens fogalmainak, problémamegoldási módszereinek, technikáinak elsajátíttatása, és különféle nyelvek empírikus adatainak elemzésében és értelmezésében való kreatív alkalmazása.
A tantárgy tartalma:
1. A nyelvtanmodellek céljai: az emberi nyelvi képesség jellemzése, a nyelvek univerzális elveinek és sajátos szabályainak, egységeinek leírása. A megfigyelés szintjén és a leírás szintjén adekvát nyelvtanok, valamint a magyarázat szintjén adekvát nyelvelmélet. A generatív és a nem generatív nyelvtanmodellek különbségei.
2. Az anyanyelvi beszélőknek a mondatok szintaktikai tulajdonságaira vonatkozó intuíciói: jólformáltsági ítéletek, valamint a mondat összetevőkre tagolódásának, és a szerkezeti homonímiáknak az érzékelése. A szintaxis autonómiájának hipotézise. A szintaktikai szabályok mint kategóriákon és szerkezeteken definiált relációk. Az univerzális megszorítások és a nyelvspecifikus szintaktikai szabályok viszonyai.
3. A szintaktikai szerkezet: terminális és nem terminális csomópontok és élek. Az újraíró szabályok. A szintaktikai kategóriák. Empirikus tesztelésük módszerei: hangsúlyszabályokhoz való viszonyuk, morfológiai sajátosságok, inflexiós tulajdonságok, disztribúció, névmással való helyettesíthetőség, mellérendelhetőség. A kategóriák jegyekkel való jellemzése, a fölérendelt kategóriák és az alkategóriák jegyei. Az összetevős szerkezet tesztelhetősége, az összetevők megállapításának módszerei.
4. Hierarchikus viszonyok a szerkezeti csomópontok között: közvetlen és közvetett dominancia, lineáris megelőzés, testvércsomópontok, k-vezérlés. Sorrendi, megelőzési viszonyok a szerkezet csomópontjai között. A szerkezet jólformáltságának feltételei. Szabad és kötött referenciájú összetevők, névmások és anaforák. A kötéselvek.
5. A frázisszintű kategóriák. A mondat feltételezett szerkezetének bizonyítására szolgáló eljárások: a csoport kategóriák (frázisszerkezetek) mozgathatósága, elliptálhatósága, mellérendelhetősége, jobbra kiemelhetősége, névmással helyettesíthetősége, stb.
6. Az X-vonás elmélet. A frázisszerkezetek többszintű, hierarchikus belső struktúrája, és annak általánosítása. A fej maximális és nem maximális kiterjesztései. A fej, a bővítmény, a jelzői és más módosítók, a determinánsok, specifikálók a főnévi, igei, melléknévi, határozói, névutós és elöljárós szószerkezetekben. Az endocentrikusság és a módosítók maximalitásának elve.
7. A tagmondatok szerkezete: finit és nem-finit mondattartományok. A mondatbevezető és az inflexió mint szintaktikai kategóriák. Hangalakilag üres alanyok, kivételes és kis tagmondatok, kivételes esetadás.
8. A lexikon és a szintaxis. A lexikai tételekben tárolt kategoriális és alkategoriális jegyek, szemantikai és fonológiai információk. Az igei argumentumstruktúrák. Esetadás. A thematikus szerepek és szintaktikai sajátosságaik. A théta kritérium. A lexikai információknak a szintaktikai szerkezetbe történő kivetítése: a projekciós elv.
9. A transzformációk helye és szerepe a nyelvtanban: mozgatás, törlés. A mozgatás szerkezeti típusai: adjunkció és behelyettesítés. A szintaxis szerveződése: reprezentációs szintek (d-szerkezet, s-szerkezet). Igemozgatás, az inflexiós elem mozgatása, NP-mozgatás (passzív, emelés, mediális szerkezet). Összetevők jobbra kihelyezése.
10. A kérdőkifejezés-mozgatás szintaxisa és szemantikája. Nyílt és rejtett kérdőkifejezés-mozgatás a vonatkozó mellékmondatokban. Az X-vonás szerkezet és az endocentrikusság kiterjesztése a tagmondatok szerkezetére: IP és CP.
11. A mozgatások általános tulajdonságai: a „Mozgasd ?-t" szabály. A szintaktikai láncok, a nyomok státusa. Újabb mozgatás-típusok (VP-előrevivés, topikalizáció, balra kihelyezés, negatív inverzió). A szerkezetőrzés elve, a kiterjesztett projekciós elv, az esetátadás elve, a nyomok k-vezérlésének feltétele. A mozgatások lokalitása: határolás, szigorú ciklikusság, a nyomok megőrzésének elve.
12. Lexikális és funkcionális kategóriák. A mondat és a főnévi szerkezet funkcionális felépítménye. Az igei csoport rétegei, a theta-szerepek univerzális kiosztási konfigurációja. Egyeztetés és esetadás. A szétszakított inflexiós tartomány. A DP-hipotézis. Fejmozgatás.
13. A kormányzás és kötés elmélete. A nyelvtan szerveződése: a T-modell. Elvek, paraméterek, modulok. A Logikai és a Fonetikai Forma. Kvantorok, üres kategóriák, az üres kategória elve. Nyílt és rejtett mozgatási műveletek. Parazita űrök. Kötéselmélet, PRO-teoréma, kontroll. A mozgatás lokalitása: viszonylagos minimalitás.
14. A Minimalista Program alapjai:
14.1. A szintaxis alapműveletei: (a) két kategóriából egy újabb kategória formálása: Összeolvasztás (Merge), (b) Mozgatás (Move).
14.2. A tartalmas lexikai kategóriák és a funkcionális kategóriák. A funkcionális fejek maximális kiterjesztései, projekciói: IP, CP, DP, TP, AgrSP, AgrOP, stb. Puszta frázisszerkezet és az inkluzivitás elve. Numeráció, derivációk gazdaságossága.
14.3. A szavak morfológiai formái a szintaktikai szerkezetekben. A fej-jegyek, a bővítmény-jegyek és a specifikálóra vonatkozó jegyek. A formális és az interpretált jegyek. A jegyellenőrzési elmélet: a jegyek összeillésének ellenőrzése. A jólformált mondatszerkezet, a teljes interpretáció elve. A mondatszerkezet levezetésének végén a nem interpretálható formális jegyek törlése, az expletívumok behelyettesítése.
14.4. Az erős és a gyenge jegyek. A jegyek ellenőrzése a lokális specifikáló–fej szerkezeti relációban. A gyenge jegyek mozgatása és a szavak (erős jegyek) mozgatása a lokális spec vagy fej pozíciókba.
14.5. A fejmozgatás, az operátor mozgatás. Az argumentum mozgatás. A mozgatások elvei, megszorításai. A lánc fogalma, uniformitásának elve. A legrövidebb mozgatás elve (és/vagy egyéb gazdaságossági elvek).
14.6. Az igei szószerkezet belső struktúrája: a "belső" igei szerkezet és a "külső" igei burok. Az unakkuzatív és az unergatív predikátumok. A tárgyi kontroll. A thematikus szerepek kiosztásának egységessége.
A kötelező és ajánlott irodalom:
Radford, Andrew. Transformational Grammar, Cambridge University Press, 1993. Radford, Andrew. Syntax: A minimalist introduction, Cambridge University Press, 1997.
Haegeman, Liliane. Introduction to Government and Binding Theory, Blackwell, 2. kiad. (1994).
A kurzus célja az egyszerű magyar mondatnak a generatív mondattan eszközeivel való leírása.
A tárgy tartalma:
A magyar mondat alaptagolódása: a topik-predikátum szerkezet. A topik és a kontrasztív topik sajátságai. A predikátumrész belső szerkezete. Az igés kifejezés szerkezete; az igemódosító. Operátorok a VP előtt: a fókusz, a tagadás, a kvantorok. A hatókörértelmezés.
Irodalom:
Kiefer Ferenc (szerk.) Strukturális magyar nyelvtan I. Mondattan, Akadémiai Kiadó, 1992;
É. Kiss Katalin-Kiefer Ferenc-Siptár Péter: Új magyar nyelvtan, Osiris, 1998 Mondattan c. része.
1. A jelentés leírásának módjai A jelentés fogalma. A logikai, kognitív és strukturális szemantika. A három elmélet összehasonlítása: lehetőségek és korlátok.
2. Szemantika és pragmatika A szemantika és pragmatika megkülönböztetésének problémái. A konvencionális jelentés mint a szemantikai jelentés lényege. A szemantikára épülő pragmatikai jelentés. Példa: a kérdő mondatok szemantikája és pragmatikája; a deontikus modalitás és a deontikus beszédaktusok.
3. A komponenses elemzés A jelentésfelbontás bináris jegyek segítségével. A szemantikai jegyek mint elemi predikátumok. Kísérlet a szemantikai jegyek pszicholingvisztikai motiválására. A jelentésfelbontás előnyei és korlátai.
4. A prototípuselmélet A prototípus fogalma, tipikalitási feltételek. A kognitív szemantika főbb jellemzői. A metonímia és a metafora. Poliszémia, homonímia és szemantikai határozatlanság. A kísérleti pszichológia és a prototípuselmélet.
5. A kétszintű szemantika A szabályos poliszémia és annak kapcsolata a metonímiával. A szemantikai és konceptuális jelentés. A konceptuális jelentés előrejelezhetősége.
6. A főnév szemantikája A főnév fogalma. A főnév szemantikai típusai: a megszámlálható köznév, az anyagnév, a tulajdonnév szemantikája. Az élő-élettelen oppozíció. A főnév a mondatban: a specifikusság, a generikus és az egyedi olvasat. A képzett főnevek szemantikája: az –ás/-és és az –ó/-ő képzős főnevek. A főnévi összetételek jelentésének előrejelezhetősége: a deverbális alaptagú főnévi összetételek. A szemantikailag produktív összetételi minták.
7. A melléknév szemantikája A melléknév fogalma. A predikatív és attributív használat. Az abszolút, relatív és szabálytalan melléknevek. A dimenzionális melléknevek jelentésábrázolása. A melléknévi jelzők sorrendje. A –(j)ú/-(j)ű képzős melléknevek szemantikája. A fosztóképző. Az –i melléknévképző.
8. Az ige szemantikája Az ige fogalma. Az argumentumszerkezet és a tematikus szerepek. A belső és az implicit argumentumok kérdése. Néhány különleges igeosztály: a kontrolligék, az átlátszatlan és átlátszó igék, a faktív igék, az implikatív igék. Az igekötők szemantikája. Az igeaspektus (folyamatos, befejezett, progresszív). Az akcióminőség. Az igék eseményszerkezetes elemzése.
Irodalom:
Frawley, W. (1992). Linguistic Semantics. Lawrence Erlbaum, Hillsdale. Kiefer Ferenc (2000). Jelentéselmélet. Corvina
Lyons, John (1995). Linguistic Semantics. Cambridge University Press, Cambridge.
A formális szemantika logikai alapjai
1. A modellelméleti szemantika felépítése nulladrendű modell segítségével: a logikai nyelv szintaxisa és szemantikája, szótár, fordítási szabályok.
2. A természetes nyelvi és logikai konnektívumok különbségei.
3. Az elsőrendű modell használata: a predikátum (a tulajdonság és a reláció fogalma), a nyelvi és a logikai predikátumok különbségei.
4. A kvantifikáció fogalma, változók és konstansok (interpretáció és értékelés) különbsége. Az univerzum fogalma, a nyelvi és a logikai kvantorok különbségei.
5. Az elsőrendű logika típuselméleti felépítése, a lambda operátor. A függvény fogalmának átismétlése.
6. A kategoriális nyelvtan alapjai. A Frege-féle jelentésfelfogás.
7. ,,Hiányos'' szerkezetek jelentése a nyelvben.
8. Az azonosságpredikátum; deskripciók.
9. Az értékrés fajtái, parciális szemantikaiérték-függvények.
10. A preszuppozíció fogalma. Egy egyszerű értékréses elsőrendű szemantika.
Irodalom
Pólos László -- Ruzsa Imre: A logika elemei. Tankönyvkiadó, Budapest, 1987.
Ruzsa Imre -- Máté András: Bevezetés a modern logikába. Osiris Kiadó, Budapest, 1997.
James D. McCawley: Everything That Linguists Have Always Wanted to Know About Logic (But Were Ashamed to Ask). The University of Chicago Press, Chicago, 1981.
1. A formális szemantika célja, módszere, rövid története. Az ,,igazság mint megfeleltetés'' elmélete. A kompozicionalitás elve.
2. A különböző szófajok elsőrendű extenzionális fordításának problémái. A természetes nyelvi koordináció polimorfizmusa. A természetes nyelvi kvantorok hatóköre és a kompozicionalitás.
3. Az általánosított kvantorok elmélete. A főnévi csoportok interpretációjának problémái. A determinánsok közös szemantikai tulajdonságai: konzervativitás, kiterjeszthetőség, mennyiség. A determinánsok alosztályai: a gyenge--erős megkülönböztetés, a partitivitás, a monotonicitás, negatív polaritású elemek.
4. Intenzionalitás. A Prior-féle idologika és alkalmazhatósága a természetes nyelvi jelentés megadásában. A feltételes mondatok interpretációja. Modális segédigék és adverbiumok.
5. Az eseményszemantika alapjai. Érvek az eseményeknek az ontológiába való felvétele mellett: anaforák, kvantifikáció, következtetési sémák. A klasszikus davidsoniánus és az újdavidsoniánus felfogás összehasonlítása.
6. A Montague-grammatika. A szintaxis és a szemantika viszonya a Montague- grammatikában, a Montague-grammatika szintaxisa, összehasonlítása a transzformációs elméletekkel. A természetes nyelvek direkt és indirekt interpretációja.
7. A főnévi csoportok interpretációja a PTQ-ban. A természetes nyelvek intenzionális jelenségeinek kezelése a PTQ-ban. A jelentésposztulátumok.
8. A diskurzusszemantika alapjai. A diskurzus- és a szamaras anaforák problémái. A dinamikus elméletek általános jellemzői. DRT, DPL.
9. Az algebrai szemantika fogalma, az anyagnevek és a többes számú kifejezések jelentésének problémái.
Irodalom:
Kötelező irodalom:
Gamut, L.T.F. (1991) Logic, Language and Meaning. Volume II. Intensional Logic and Logical Grammar. University of Chicago Press., Ch. 4, 5.
de Swart, Henriette (1998) Introduction to Natural Language Semantics. CSLI Publications. Ch. 5, 6, 8, 9.
Montague (1973) The Proper Treatment of Quantification in OrdinaryEnglish.
Ajánlott irodalom :
Allwood, Jens, Lars-Gunnar Andersson, Östen DahI (1977) Logic in Linguistics. Cambridge.
Chierchia, Gennaro and Sally McConnell-Ginet (1990) Meaning and Grammar. MIT Press.
Gamut, L.T.F. (1991) Logic, Language and Meaning. Volume I. University of Chicago Press.
Heim, Irene and Angelika Kratzer (1998) Semantics in Generative Grammar. Blackwell. Saeed, John I, (1997) Semantics. Blackwell
Absztrakt algebra elemei
1. Rendezési struktúrák. Háló, teljes háló, véges háló, egységelem, nullelem, ezek összefüggései. Halmazrendszer, teljes halmazrendszer, az unió és a metszet tulajdonságai.
2. Háló mint algebrai struktúra. Félháló és háló. A hálók rendezési és algebrai definíciója ekvivalens. A disztributív hálók reprezentálhatók halmazrendszerrel. Boole- algebrák.
3. Félcsoportok. Bal/jobbegységelem, bal/jobbinverz. Egy halmaz önmagára leképező (injektív, szürjektív, bijektív) függvényei félcsoportot alkotnak a kompozícióra. Szavak konkatenatív félcsoportja.
4. Csoportok. Permutációcsoportok, felírás ciklusokkal. Részcsoport, generált részcsoport, elem rendje, Ciklikus csoport, a maradékosztályok (fél)csoportja. Izomorfizmus.
Formális nyelvek és automaták
5. Gráf, irányított gráf, fa, kör. Frázisstruktúra, dominancia, precedencia, megszakított összetevők. Újraírási szabályok, frázisstruktúra-nyelvtanok.
6. Generatív nyelvtan. Chomsky-féle hierarchia. Reguláris és környezetfüggetlen (CF) nyelvtanok és nyelvek, Bar-Hillel-lemma.
7. Absztrakt automaták. Véges állapotú (fs) és veremautomata. A reguláris nyelvek és az fs-ek, ill. a CF-nyelvek és a veremautomaták összefüggése. Determinisztikusság.
8. Turing-gép. A környezetfüggö (CS) és a 0-típusú nyelvtanok. Algoritmus, kiszámíthatóság, Church-tézis.
1. A logika tárgya. A következtetés fogalma. Természetes és formalizált nyelvek. Tárgynyelv és metanyelv.
2. A kalkulus fogalma. A bizonyítás (levezetés) fogalma. Hilbert- és Gentzen- stílusú kalkulusok nulladrendben. A következtetések helyességének formális igazolása: analitikus táblázatok, a természetes levezetés rendszere (gyakorlatok).
3. Elsőrendű következtetések. A modus ponens és alkalmazása az előre- és hátrafelé láncolásban. Rezolúciós algoritmus. Az eldönthetőség problémája.
4. Konzisztencia és inkonzisztencia. Kielégíthetőség. A következményreláció szintaktikai és szemantikai jellemzése.
5. Metalogikai alapfogalmak: helyesség, teljesség. A klasszikus következményreláció monotonitása.
6. Szükségszerű, kontingens és lehetséges igazságok. Modalitások a nyelvben és a logikában. Lehetséges világok, elérhetőségi relációk. Kvantifikáció és modalitás. A fontosabb modális kalkulusok.
7. Az intenzionalitás bevezetésének egyéb lehetőségei: lehetséges világok a tárgynyelvben; az intenzor és az extenzor használata. Extenzionális és intenzionális funktorok.
Irodalom
Ruzsa Imre -- Máté András: Bevezetés a modern logikába. Osiris Kiadó, Budapest, 1997.
Pólos László -- Ruzsa Imre: A logika elemei. Tankönyvkiadó, Budapest, 1987. Ruzsa Imre: Klasszikus, modális és intenzionális logika. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1984.
James D. McCawley: Everything That Linguists Have Always Wanted to Know About Logic (But Were Ashamed to Ask). The University of Chicago Press, Chicago, 1981.
 vissza |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
|
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|