Nyitólap > Szépe György > Földes Csaba

Az értéklátó ember

Ha valakiről szinte lehetetlen röviden, mégis találóan megemlékezni, az minden bizonnyal Szépe tanár úr. Így mindössze néhány szubjektív momentumot idéznék fel.

Szépe Györggyel  három évtizeddel ezelőtt ismerkedhettem meg. 1982 táján vidéki lektorátusi pályakezdő nyelvtanárként életem első szakmai kongresszusaként – akkor még csak passzív szemlélődőként – Győrben, az alkalmazott nyelvészeti és szaknyelvoktatási konferencián vettem részt. Ott egy akkor még számomra új szakmai világ első maradandó élménye az volt, hogy egy kötetlen eseményen (talán fogadás vagy vacsora volt) Szépe György azzal szerzett meglepetést, hogy hirtelen odatelepedett az asztalunkhoz, ahol pedig csak magamfajta zöldfülű nyelvészjelöltek ültek, és őszinte érdeklődésre valló kollegiális beszélgetést kezdeményezett velünk. Bár örömmel válaszoltam kérdéseire, természetesen jobbára az ő – mint mindig – szellemes gondolatait figyeltem. Később sok szálon nyílt alkalmam Szépe tanár úrral együttműködni, de ez az első találkozás, amelyre ő aligha emlékezett, meghatározó élményként kísér mindmáig.

Szépe György személyisége úgy él bennem, mint egyfajta reneszánsz nyelvész ember, aki mindig mindenről részletesen és egyéni humorral fűszerezve tudott előadásszámba menő választ, hozzászólást rögtönözni. A belőle áradó biztatásával, ösztönzésével erőt adott szűkebb és tágabb környezetének. Talán azért is kedveljük, mert mindenkiben és mindenben meglátta, megtalálta az értéket, az értékeset; vagy legalábbis folyton azt feltételezte.

Eltávoztával széles látókörű nyelvésztől, igazi tanártól és mindig segítőkész kollégától búcsúzunk, aki sokunk életében és munkásságában maradandó nyomot hagyott.

Földes Csaba
Pannon Egyetem, Veszprém, Germanisztikai Intézet

Módosítva: 2012.09.18.