Nyitólap > Szépe György > Kiefer Ferenc

Szépe György a 60-s évek első felében

A magyar nyelvtudomány jövőbeli alakulása a múlt század 60-as éveinek első felében dőlt el. Az akkori események nagymértékben hozzájárultak a magyarországi nyelvtudománynak a nemzetközi nyelvtudományhoz való felzárkózásához. A változásokhoz vezető eseményekben meghatározó szerepe volt a nyelvtudós és „varázsló” Szépe Györgynek. A következőkben néhány pillanatképpel ezt a szerepet szeretném felidézni.

A Magyar Tudományos Akadémián 1961-ben vitát rendeztek a nyelvtudomány „elvi kérdéseiről” (ezek közül a legfontosabb az volt, hogy a strukturalista irányzatok mennyire egyeztethetők össze a marxizmussal). A vitaindító előadást Telegdi Zsigmond tartotta, melyhez sokan hozzászóltak, így Szépe György is. Hozzászólásában megmutatkozik széles körű olvasottsága és tájékozottsága, de tetten érhető a „tudománypolitikus Szépe” is. Szépe megállapítja, hogy helyesli a vitát, ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a vita nem pótolhatja a fontos művek olvasását. Rámutat arra, hogy a nyelvtudomány sikeresen nem művelhető a szomszédos tudományok ismerete nélkül. A nyelvészetre ható diszciplínák közül kiemeli a kulturális antropológiát, a kommunikációelméletet, a pszicholingvisztikát és a matematikai logikát. Hozzászólásában röviden összefoglalja a legfontosabb strukturalista iskolák tanítását és szembeállítja egymással a statikus és dinamikus modelleket, és az utóbbiak mellett foglal állást. Ebben az összefüggésbent említi Chomsky nevét is.

Szépe mindenkit ismert és már a 60-as évek elején szerteágazó nemzetközi kapcsolatokkal rendelkezett. 1962-ben Magyarországon tartották a logika és tudománymódszertan kérdéseivel foglalkozó nemzetközi konferenciát, amelynek nyelvészeti szekciója is volt. Kalmár László matematikus volt a szekció szervezője, a nyelvészekre vonatkozó információkat viszont csak Szépétől kaphatta. A meghívott előadók között szerepelt Manfred Bierwisch, az akkor már jó nevű berlini nyelvész, Robert Lees, Chomsky első tanítványa, akinek a nominalizáció kérdésével foglalkozó disszertációja 1960-ban jelent meg, és Petr Sgall a Prágai Iskola képviselője. Prágával és Berlinnel ekkor alakultak ki a szorosabb tudományos kapcsolatok.

1963-ban jelent meg az Általános Nyelvészeti Tanulmányok első kötete Telegdi Zsigmond szerkesztésében. Ebben a számban találhatjuk Szépe tanulmányát a generatív grammatikáról, melyet a későbbi számokban további fontos munkák követtek. 1969-ben látott napvilágot Szépe monográfia szintű tanulmánya az „alsóbb nyelvi szintekről”, a magyar fonológiáról és morfológiáról. Ezekkel a művekkel Szépe megalapozta a magyar nyelvre vonatkozó későbbi generatív kutatásokat. A köteteknek Telegdi Zsigmond volt a hivatalos szerkesztője, a kötetek anyagának összeállításában azonban döntő szerepe volt Szépének. (Hivatalosan csak 1972-tól szerepel a neve társszerkesztőként.) A 60-as években az ÁNyT volt a modern nyelvészet egyetlen magyarországi fóruma.

Ugyancsak 1963-ban alakult meg az MTA Számítástechnikai Központjában a Matematikai Nyelvészeti Kutatócsoport. Az, hogy hogyan tudta Szépe meggyőzni az intézmény akkori igazgatóját, hogy járuljon hozzá egy nyelvészeti kérdésekkel foglalkozó kutatócsoport létrehozásához, máig rejtély számomra. A kutatócsoport heti szemináriumain találkoztak azok a nyelvészek, akik az általános nyelvészet legújabb eredményeire voltak kíváncsiak.  

Szépe szoros kapcsolatot ápolt Lotz Jánossal, a Columbia Egyetem professzorával, aki a Ford Alapítvány tanácsadója is volt. A világháború vége óta Lotz 1963-ban jött először Budapestre, és a következő években – Szépe közvetítésével – szoros kapcsolatot alakított ki a magyar nyelvészekkel. Hamarosan megszületett a magyar kormány és a Ford Alapítvány közötti megállapodás, mely lehetővé tette, hogy magyar nyelvészek is igénybe vehessék a Ford ösztöndíjat. A megállapodás lényegi eleme volt, hogy az ösztöndíjra nem kellett pályázni, a nyelvészek meghívásos alapon utazhattak az Egyesült Állomokba. Elsőként – 1964-ben – Szépe György, Antal László és Fónagy Iván tölthetett hat-hat hónapot az Egyesült Államokban. A későbbiekben az ösztöndíjra javasoltak névsorának összeállításában ismét a „varázsló” Szépe György „súgott”. Azt azonban nem tudhatjuk, hogy a háttérben ki kivel tárgyalt, és hogy kik voltak azok a politikusok és döntéshozók, akiket 1964-ben meg lehetett győzni egy amerikai ösztöndíj fontosságáról.

Közben már folyt a nyelvész szakképzés elindításának előkészítése, és ebben Szépe György szintén meghatározó szerepet játszott. Az általános és alkalmazott nyelvészet szak megalapítására 1964-ben került sor. A 60-as évek második felében és a 70-es évek elején kiváló hallgatók egész sora végezte el a szakot Szépe szárnyai alatt. Sokan közülük ma is aktív szereplői a magyar nyelvtudományi életnek.

A 60-as évek első felének eseményei új pályára állították a magyar nyelvtudományt, amelyről eltéríteni már nem lehetett. Szépe hihetetlen energiával kutatott, szervezett és tanított, és alig van ma Magyarországon olyan – tudományunk derékhadához tartozó – általános vagy alkalmazott nyelvész, aki valamilyen értelemben ne tekintené magát az ő tanítványának. És ez nem kis eredmény!

Kiefer Ferenc

Módosítva: 2012.10.17.