Nyitólap > Osztályok > Elméleti Nyelvészeti Osztály > Fonológiai és Morfológiai Kutatócsoport (FOMO) > A kutatásokról részletesen

A kutatásokról részletesen

Analógiás fonológia és alaktan

Azt a hipotézist próbáljuk igazolni (vagy cáfolni), hogy a variációnak (ingadozásnak) két fő típusa van: (1) csak „egyformán rossz” kifejezései léteznek egy bizonyos nyelvi (közlési) szándéknak, vagy (2) „egyformán jó” kifejezések versengenek egymással. Az (1) eset sokszor defektivitást eredményez (nincs általánosan elfogadható alak, illetve több olyan alak létezik, amelyeket a nyelvközösség nagy része „furcsának” tart). A (2) eset az, amit szokásosan „szabad váltakozásnak” neveznek. A két eset elkülönítése, azonosítása nem mindig egyszerű. Az (1) eset azonosításához számításba kell venni azokat a fonotaktikai megszorításokat, amelyek a lehetséges megoldásokat egyaránt „furcsává” teszik; a (2) eset azonosításához pedig be kell látni, hogy a nyelv megfelelő mennyiségben tartalmaz olyan mintázatokat, amelyek bármelyik megoldást alátámasztják. A feltételezés az, hogy ha egyik eset sem áll fenn, akkor nem találunk ingadozást, illetve ha ingadozást találunk, akkor valamelyik esetnek fenn kell állnia. A hipotézis vizsgálatához egyaránt szükség van korpusz-alapú statisztikai vizsgálatra és a magyar fonotaktika részletesebb leírására. A variációt az alsó nyelvi szintek két területén vizsgáljuk: a fonetika és a fonológia határterületén és a fonológia és a morfológia határterületén. A magyarra vonatkozó eddigi kutatások mindkét területen hiányosak, mind deskriptív, mind elméleti szempontból.  

Morfofonológia

A morfofonológia területén három nagyfokú variációt mutató jelenségre összpontosítunk, melyek a magyar morfofonológia nagy részével összefüggenek: (1) magánhangzó-harmónia; (2) a kötőhangzók megjelenése és minősége; (3) a kivételesség és szabályosság szerepe a tőváltakozásokban. A magánhangzó-harmónia kutatásában a magyar mellett a rokon nyelvek harmóniajelenségeit is vizsgáljuk. A magyar mellett a romani nyelvben is vizsgáljuk a morfológiai variációt, különös tekintettel arra, hogy milyen analógiás hatásokat feltételezünk és bizonyíthatunk az öröklött és kölcsönzött főnevek és igék ragozásában fellelhető, eredendően különösen szigorú, de megbomlani látszó kettősséggel kapcsolatosan. További kutatási témkK: jólformáltság, a fonotaktika gradualitása, valamint a gradualitást mutató fonotaktikai mintázatok és a morfofonológia kölcsönhatása.  

Romani nyelv

A romani nyelv vizsgálata a kutatócsoport társadalmilag is fontos résztevékenysége amellett, hogy mind az elméleti nyelvészet, mind a dialektológia, mind a nyelvi dokumentáció terén kiemelt jelentőséggel bír. A fentebb vázolt elméleti megfontolások mellett előzetes képet igyekszünk nyerni a Magyarországon beszélt nagyobb változatok területi eloszlásáról és az azokon belüli változatosságról, valamint a nyelv jelenleg korszerű módszerrel történő dokumentálásának lehetőségeiről. A jelenleg folyó kutatás keretében a Magyarországon élő romani beszélők nyelvi repertoárjának vizsgálata is folyik.

Uráli nyelvek morfofonológiai problémái

Az uráli nyelvek morfofonológiájának vizsgálata a csoportban folyó kutatásokhoz kapcsolódóan, elsősorban a magánhangzó-harmóniához kapcsolódóan. Az uráli nyelvek magánhangzó-harmóniájának tipológiai paraméterezése, az egyes uráli nyelvek magánhangzó-harmóniái speciális problémáinak vizsgálata. Uráli nyelvek szótagszerkezeti vizsgálatai. Paradigmavizsgálatok: agglutinatív és nem agglutinatív mintázatok uráli paradigmákban. Paradigmán belüli defektivitás, homonímia/poliszémia, szinonímia, ingadozás.

Szótagszerkezeti jelenségek

Szótagszerkezeti jelenségek elemzése CV fonológiai keretben (az angolban és más nyelvekben): magánhangzók és mássalhangzók eloszlása, kiesése és betoldása; a siklóhangok disztribúciója; a likvidák váltakozásai és magánhangzókra gyakorolt hatásai; a szótagalkotó mássalhangzók, [s]+mássalhangzó kapcsolatok, és csettintőhangok ábrázolása.

Módosítva: 2020.10.22.

 

vissza