Nyitólap > Gulya János (1933-2017)
Gulya János (1933-2017)
2017. február 11-én elhunyt Gulya János nyelvész, filológus, kultúrtörténész, az MTA Nyelvtudományi Intézetének egykori munkatársa, a göttingeni Georg-August Universität professor emeritusa.
Gulya János Budapesten született 1933-ban, és pécsi középiskolai tanulmányai után az Eötvös Loránd Tudományegyetemen végzett. Szovjetunióbeli, észtországi és finnországi ösztöndíja után évekig az ELTÉ-n, majd az MTA Nyelvtudományi Intézetében dolgozott. 1975-ben a budapesti színhelyű IV. Nemzetközi Finnugor Kongresszus szervezését főtitkárként irányította. 1976-tól a göttingeni Georg-August Universität meghívására hosszú évtizedekig az ottani Finnugor Szeminárium rendes professzoraként dolgozott, ahonnan 2001-ben vonult vissza. Jó néhány tudományos testületben vállalt szerepet, és számos kitüntetése, érdemrendje mellett az is megemlítendő, hogy a Jugra Állami Egyetem vendégprofesszoraként oktatott 2004 és 2006 között.
Nyelvészként elsősorban obugrista volt, munkásságát olyan kiadványok fémjelzik, mint a legkeletebbi hanti nyelvjárást, a vahi-vaszjuganit bemutató kresztomátiája (Eastern Ostyak Chrestomathy. 1966), illetve mondattani kutatásainak összegzése (Aktiv, Ergativ und Passiv im Vach-Ostjakischen. 1970). Hiánypótlóak voltak hanti és manysi mesefordításai, illetve -válogatásai (Asszony-unokája. Vogul népmesék. 1959; Tórem-isten népe. Osztják népmesék. 1960; Sibirische Märchen, Bd.1, Wogulen und Ostjaken. 1968). A Vízimadarak népe című válogatás (1975) évekig a felsőoktatásban népszerű antológiája volt a nyelvészeti és néprajzi témájú tudományos cikkeknek. Emellett a magyar nyelvtörténet és a tudománytörténet is foglalkoztatta (Gyarmathi Sámuel. 1978), továbbá tudományszervezői, illetve tudománynépszerűsítő tevékenysége is igen jelentős. Gulya János 84 éves volt.
Módosítva: 2017.02.28.
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |