Nyitólap > Ivan Sag jelenléte a világban és itthon

Ivan Sag jelenléte a világban és itthon

Ha egy gondolattal kellene jellemezni Ivan Sagot, aki szeptember 10-én, sok éves rákbetegség következtében halt meg, úgy fogalmaznék, hogy ő tudta a legjobban megmutatni, milyen vicces dolog a nyelv és a nyelvészet. Ez tükröződik azokban az üzenetekben is, amelyeket tanítványai és kollégái írtak neki — halála után, őt megszólítva és így emlékezve rá.

Nem arra gondolok, hogy egy jókedvű, jó kedélyű nyelvész távozott el, persze ez is igaz. Nyelvészekkel mulatozott, zenélt együtt és írt vicces szövegeket, de ez csak a felszín. Amikor Gerald Gazdarral, Ewan Kleinnel és Geoffrey Pullummal megalkották a GPSG-t, az általánosított frázisstruktúra-nyelvtant, azt is remek mókának találta, majd amikor Carl Pollarddal ennek továbbfejlesztéseként kidolgozták a HPSG-t, a fej-vezérelt frázisstruktúra-nyelvtant, azt is. És nagy élvezettel végezte mindezeknek az elég elvont elméleteknek a gyakorlatba való átültetését, számítógépes elemző rendszereknek a megalkotását. De a vicc kedvéért korábban ma is idézett, remek meglátások tömegét tartalmazó írásokat közölt az ellipszisről, az angol segédigékről, különböző pragmatikai jelenségekről, és még számtalan más témáról. És ha végigolvassuk, ki mindenki tekinti magát az ő tanítványának, az többet mond bármilyen impaktfaktornál.

Sag a doktori értekezését Chomsky vezetésével írta, és mint sok más kiemelkedő nyelvész, a Chomsky-iskola elleni érveiből és a generatív hegemónia elleni lázadásából keletkeztek legfontosabb művei. Stanfordi professzorsága idején folyamatosan együttműködött a Berkeley-ben tanyázó nem-generativista nyelvészek, kognitív tudósok és mesterségesintelligencia-kutatók színével-javával. Életének utolsó szakaszában a berkeley-i Charles Fillmore-ral és Paul Kay-vel együttműködve azon dolgoztak, hogy összeházasítsák a HPSG-t a berkeley-i konstrukciós nyelvtannal.

Ivan Sag szerette magát valamilyen értelemben magyarnak tekinteni, mivel felmenői innen származtak. Itteni rokonaival mindvégig szoros kapcsolatban volt, gyakran jött Magyarországra meglátogatni őket. Figyelemmel kísérte a magyar nyelvészek tevékenységét, többünkkel folyamatos kapcsolatban volt, és nagy szimpátiával kísérte a magyar leíró nyelvtan nem-generatív megközelítéseit. Nagyon fog hiányozni.

                                                                                                                                                                         Kálmán László

Módosítva: 2013.09.16.