A kutatás során a magyar történelmi múlt tragikus eseményeire vonatkozó történelmi elbeszélésekben a történetileg változó identitáskonstrukciós stratégiákat kívánjuk feltárni. Ezen belül össze kívánjuk hasonlítani a satabil, illetve változó szociálpszichológiai konstrukciókat, elemezzük a versengő reprezentációk egymáshoz való viszonyát, ellemnőrizzük a traumatikus történelmi események reprezentációjára vonatkozó generációs hipotéziseket. További célunk a veszteséggel, szégyennel és bűntudattal való megbirkózás eljárásainak leírása, és az eltérő perpektívák megjelenésének vizsgálata a történelmi elbeszélésekben. Ehhez illeszkedik a felelősségek eloszlása, az ágencia vs. elszenvedés eloszlása, a fenyegetettség vs. biztonság, a magányosság vs. egymásra utaltság megjelenése mind a saját csoport, mind a szűkebb és tágabb szociális környezet szempontjából. A kutatás fontos elemét képezi a "párhuzamos történetek" elemzése, például az Osztrák-Magyar Monarchia története osztrák, illetve magyar nézőpontból a csoport-referenciák, az értékelési perspektívák és a csoport-célok összehasonlítása terén. A szöveg szintjén azonosítani kívánjuk a történeti emlékezetben elkülönített formális és informális csoportokat, a csoport-ágencia, a csoport-célok, a szubjektivitás, a csoportközi viszonyok, a megküzedés és az érzelmi azonosulás nyelvi mintáit és ezeknek az ágensekkel való összekapcsolását. A várható eredmények két csoportba sorolhatók. Egyrészt eredeti fejlesztésként egy mondatszint feletti tartalomelemző programot kívánunk megalkotni, másrészt el kívánjuk mélyíteni a magyar nemzeti identitásra, az identitás-konstrukció módjaira és összetevőire. a változásokat befolyásoló tényezőkre vonatkozó jelenlegi ismereteket.